Ma megmértük a magyar, török, olasz és osztrák katonák síremlékét a temetőben, hogy ennek alapján a régészek ki tudják számolni, hogy hol nyugszik Gyóni Géza. Vicces volt, Emil nyakában állva méregettem az éleket, és egy szárítókötélen jelöltük be színes cérnával az egyes méreteket (a színes cérnákat Nagymaminak köszönjük).
Utána Tányával újra elmentünk a szigetre, ahol Emillel már sétáltunk egyszer. Kellemes volt megint, bár azért persze Emillel kettesben... Már hazafele menet láttunk egy esküvői menetet, pontosabban 6-7 menyasszonyt és vőlegényt teljesen szabályos, habos fátylas esküvői ruhában, amint motoron igyekeztek a sziget felé. Jól néztek ki.
Ma voltunk vásárolni. Vettem finom halat, zöldséget, töltött tésztácskákat. Megdöbbentem rajta, hogy háromféle banánt (!) lehet kapni a boltban: normálisat, pirosat és minit.
Este igyekeztem korán lefeküdni. Nagyon szakadt az eső, ezért aggódtam a mai kirándulás miatt. Nagyon-nagyon szerettem volna egy kicsit kiszakadni a városból, a feszülten figyelésből, hogy minél többet megértsek az orosz beszédből, az autók közül stb. Egy kedves régészlány, Mása felajánlotta, hogy elmegy velünk kirándulni a Jenyiszej szemközti partján látható sziklákhoz. Sajnos azóta virágozni kezdett a zselnice és az állítólag itt azt jelzi, hogy közeleg a lehűlés.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése