Reggelre kelve...

Jó reggelt!

A lehetőségekhez képest kipihenten ébredtem. Anna már el is ment, Emil szerintem még alszik.
Nem volt olyan vészes a zene, amikor már becsuktuk az ablakot.

Még néhány szó Szentpétervárról: nagyon-nagyon tetszett nekem az a város. Annak ellenére, hogy hatalmas, nagyon hatásos épületek vannak kedvesnek, emberléptékűnek tűnt nekem. Hálás vagyok Emilnek, hogy úgy bejárta a város, mert ha ő nincs ott, és biztos nem néztem volna meg semmit, hanem munka után még otthon rendezgettem volna az aznap összeszedett mindenfélét. Arra otthon is ráérek majd.
Meglepő élmény volt a fehér éjszaka. A Jelagin-szigeten lepődtem meg először, amikor Emil szólt, hogy már 11 óra van, és a Nap még egészem fent volt az égen, minden napsütéses volt, kisgyerekek szaladgáltak a tengerparton és fiatalok frizbiztek a fűben. 11 óra????
Amikor pedig a hídfelnyitás miatt sétáltunk, egész végig világos volt. Jó, volt kb. fél óra, amikor olyan szürkületjellegű idő volt, de egyébként akár olvasni is lehetett volna.
Mókás, hogy Krasznojarszkban is és Szentpéterváron is találkoztunk magyarokkal :-) .

Igazán értékelem, hogy itt tényleg van WiFi!

Gergő, hogy sikerült a felvételid????