Szentpétervár éjszaka

Éjfél körül indultunk a szállásunkról. Igyekeztünk be a hídhoz - mármint ahhoz a hídhoz, ami minden képeslapon rajta van felnyitva, és ami az Ermitázs és a Kunsztkamera között van. Időben oda is értünk. Hatalmas tömeg a parton. Messze kellett mennüónk, hogy lássunk valamit. Mint otthon augusztus 20-án a tűzijáték alkalmával a rakparton.
Gondoltam, talán a túlparton kevesebben lesznek. Így is volt, átmentünk. Felnyitották a hidat - de már előtte a szomszédot, ami a tenger felé volt. A hídfelnyitás előtt rengeteg sétáló és egyéb hajó sorakozott kivilágítva a Néván. Nagyon jól nézett ki. A hidak persze ki voltak világítva. Jöttek a tenger felől nagyobb folyami hajók, át a hidak alatt. De ebben nem volt semmi díszkivilágítás, semmi különös, ünnepi. Az emberek is eltűntek a partról. Virág arra gondolt, hogy minden éjszaka felnyitják a hidakat, és megy a folyami áruszállítás. Lehet, hogy igaza van.
Egy idő múlva a tenger felé eső hidat leeresztették. Ahol mi átmentünk, maradt nyitva. Vártunk. Gondoltam, hogy ha csak soká eresztik le, akkor kénytelenek leszünk átsétálni a másik hídhoz. De előbb meg akartam kérdezni egy rendőrt, hogy mikor eresztik le. Rendőr már nem állt ott mellette, de egy táblára ki volt írva, hogy 1:25-4:55 a felnyitás :-)))
Így kénytelenek voltunk a szerencsére leeresztett szomszéd hídhoz elsétálni, majd át, és vissza - a túloldalról megnéztük a látványosságot. Nagyon igyekeztünk haza, de csak 4 előtt valamivel értünk a szállásra. A kedves recepciós lány ajtót nyitott nekünk. Keveset aludtunk, de megérte. Sok képeket is készítettünk, majd tezsek fel egy új albumot a Picasára.
Egyébként a világítótornyok éjszaka már nem égették a lángot, és az útikönyv azt írja, hogy kifogtuk az egyetlen napot, amikor az égett az évben.