Ma megint nagyon szépet sétáltunk Emillel. Ő már biztos írt is róla.
Nekem nagy élmény volt, hogy először láttam életemben szabadon rohangáló patkányokat. Nos, ebből az élményből nekem egy életre elég is volt. De azért lefényképeztem őket. Szép volt a sziget sok kis eldugott vízzel, kacsákkal, szobrokkal. Remélem, Emil tesz majd fel képet is.
Ma sikerült végignéznem egy nagy nganaszankutató asszony összes terepnaplóját, kb. 1500 oldal. Felmérhetetlenül jó anyag van benne, igyekeztem minél több mindent hasznosítani. Nem pont azzal foglalkozik, ami engem a legjobban érdekel, de ez nem is baj. Persze nem volt szabad az egészet lefényképeznem, de a legfontosabb részeket igen. A többit is valamennyire kijegyzeteltem, hogy legalább tudjam, hogy mit hol találok meg legközelebb. Még rengeteg mindent lehetne csinálni itt, de nem szeretnének a régebbi anyagokhoz engedni, sőt, a fényképek és a tárgyak sem hozzáférhetőek éppen. Legalább van miért visszajönni.
Kár, hogy senki nem tudja, hol vannak Gracsova magnetofonfelvételei. Pedig van egy olyan nganaszan mesefölvétele, ami teljesen egyedülálló lenne - ha meglenne. A mese 30 kézírásos oldalt tölt meg! Sajnos csak az orosz fordítása olvasható, a nganaszan eredeti holléte rejtély. Jó lenne, ha sikerülne megtalálni. Félő, hogy nem adta be gyűjteménybe.
2010. június 11., péntek
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése